Ausztria II.

A 2006-os első autós kirándulásunkról annyira feltöltődve jöttünk vissza - igazából nem is akartunk hazajönni, úgy el voltunk ámulva Ausztria tájaitól -, hogy 2007-ben és 2008-ban is meglátogattuk szomszédainkat. Más úticélokat választottunk, egy azonban közös volt: Hallstatt! Beleszerettünk a kis ékszerdoboz városkába, úgyhogy minden kirándulás alkalmával útba ejtettük.

 Szállást nem találtunk Hallstattban, ezért a közelben lévő Obertauernben aludtunk egy virágos kis panzióban (fotó). A zöld tájat nem lehet megunni.
Egyik utunk alkalmával elmentünk a Chiemsee-ig, és megnéztük a Herreninsel kastélyát. II. Lajos építette Versailles mintájára 1878 és 1886 között. Az építkezés sok pénzbe került, ezért több szakasza volt. A kastély falai, berendezése aranyozott, barokkos, építettek ételliftet is. A bajor király halálakor nem is lett befejezve.

 Németország felől a Grossglockner felé vettük az irányt, ahol augusztusban hógolyózhattunk és közelről néztük a mormotákat is. A hegyi út alkalmával elértük Heiligenblut városát, amely szintén az Unesco világörökség része.

 A hegyekből a Wörth-i tóhoz mentünk, ahol Velden olaszos hangulatú városában szálltunk meg. Az utcákon kiülős kávézók, a tópart a riviérát idézi.

Két éjszakát is maradtunk Veldenben. Kirándulást tettünk a tó körül. Maria Wörthben és Klagenfurtban is megálltunk. Megnéztük a Minimundust, ahol egy parkban a világ híres építményeinek mini változata található.

Ezen az úton csatlakozott hozzánk Judit barátnőm két unokatestvére is, akik szintén csak ámultak Ausztria szépségétől.
Az biztos, hogy érdemes ellátogatni a szomszédokhoz és minél több helyet megnézni, fotókon hazahozni.

Ausztria I.

Ausztriát nagyon kedvelem természeti adottságai miatt. Elképzelem, hogy egy muskátlis házikóban élek, a falu melletti legelőn pedig a tarka tehenek kóstolgatják a reggeli pára után mindig zöldellő füvet. Szívesen nézném.
Nyugati szomszédunkba sokan átjárnak, és megtekintik a boltok kínálatát. Persze, azt sem lehet kihagyni, mert bizony az árak sok esetben kedvezőbbek az itthoninál, érdemes kimenni bevásárlásra. Mindezt a kirándulásról hazafelé is meg lehet tenni.

Hallstatt, a kincsesdoboz

Ketten a barátnőmmel először 2006-ban ültünk autóba és indultunk el a sógorok felé. A térképen megterveztük, merre megyünk, ott miket nézünk meg. Nem ám gps! Szállást nem foglaltunk előre, mert nem tudhatjuk, mennyire ragad meg minket egy hely és esetleg ott napokig szeretnénk lenni.
Suhantunk az autópályán, ahonnan már látni lehetett Melk apátságát. A Szent Benedek-rendi apátság barokk stílusú épületében 900 éve élnek szerzetesek. 500 helyisége és 1365 ablaka van, főtengelye 320 m hosszú. Az Unesco világörökség része.

Sok km után legközelebb a Salzkammerguti vidéken Gmundenben, a Traunsee-nél álltunk meg nézelődni. A Seeschloss Ort tavon fekvő épülete ismert. Rövid sétát tettünk a tóparton, és tovább indultunk Bad Ischlbe, ahol megszálltunk. A Monarchia idejében kedvelt üdülőhelyek voltak ebben a régióban, erről a tópartokon lévő villák is tanuskodnak.

Másnap reggel Hallstattba mentünk, amiről gyorsan kiderült, hogy a kedvencünkké válik. A hegyek által ölelt Hallstätter-see partján, a hegy oldalába épült kis városka igazi kincsesdoboz. Kevés, keskeny utcájában virágos ablakú házak, mindegyikből a tóra látni. Varázslatos látvány és hangulat, ami a sok turistával is otthonos.

A Wolfgangsee-nél St. Wolfgang városkáját, a Mondsee-nél Mondsee apátságát tekintettük meg.

A tavakat és a csodás kis városkákat elhagyva Salzburg és Innsbruck következett.

A hegyekben nem tettünk nagy túrákat, de néhány szurdokot és vízesést meglátogattunk.

 Utunk tervezésekor még csak fotókon ismertük Ausztria tájait. Amikor ott voltunk, tudtuk hogy sokszor vissza fogunk térni más és más vidékekre. A szomszédnál zöldebb fű, tarkák a tehenek :) Nem szemetelnek és pihentető a légkör. Érthető, hogy a kirándulás után  feltöltve éreztük magunkat és már fordultunk is volna vissza.